Van két szerelmem, egy jó s egy gonosz, Mely két szellem gyanánt körüllebeg; A jobbik angyal férfi, szép; s a rosz Egy asszony, ennek arcza oly rideg. S hogy ez megnyerjen a pokolnak engem, Jobb angyalom’ tőlem csábítva hivja; Elrontaná – ördöggé téve – szentem’ És tisztaságát hévvel egyre vivja. S már tartsam ezt is éltem ellenének? Nem mondhatom még, csak gyanítom annak. Elhagytak, egymással szövetkezének, S úgy látom egymásnak poklába’ vannak. E kétségnek csak az fog vetni véget Ha majd a jobbik a rosztól elégett.