Mint gondos gazdasszony, észre vévén Hogy egyik csibiskéje szökni kel, Mindent felejt, s kicsínyét is letévén, Csak arra gondol azt mint fogja el; Míg elhagyott kicsínye nagy sirással Kiséri a szökött után futót, Ki mind előbbre tör sebes futással És fel se veszi a szegény sirót: Igy futsz te is tőled futók után, S igy sírok én is, gyermeked, te érted. Légy jó, s anyámként ejts csókot reám, Megtérve hozzám majd ha czélod’ érted. Térj vissza, hallgasd meg fohászomat És csillapítsd le nagy sirásomat.