Az én szivemnek bűne hogy szeret, Tiéd erénye hogy gyülölsz ezér’; De vesd csak össze éltem’ s éltedet: Tudom hogy engem megrovás nem ér. S ha érhet is, de nem te ajkadé Melynek gyalázat ül skárlát-diszén: Az ál esküt ritkábban mondtad-é Mint mást hűségszegésre birtam én? Szerelmem oly jogos, mint a minő Tiéd azokhoz a kikért sovárgsz: Ültess szivedbe szánalmat, s ha nő, Szánalmadért majd szánalmat találsz. Ha szíved arra vágy mit megtagad, Azt nyerje a minő példát mutat.