Ne várd hogy én mentsem ki a hibát Mit szívem ellen szíved elkövet; Ne a szemed sebezzen, ámde szád, Nyíltan s ne csellel győzz le engemet. Ám mondd ki, más az kiért szíved ég, Csak – hogyha látlak – félre ne kacsints; Sebezni már hatalmad is elég, Szükség tehát a csalfa cselre nincs. De védlek: ah, jól tudja azt szerelmem, Szép fürtei minő veszélyesek, S azért fordítja rólam mások ellen Hogy ellenek gyanánt ott sértsenek. De oh ne tedd! a kínt egyszerre vedd el, S már félhalottat ölj meg szép szemeddel.