Szerelmem, vak bolond, hová tevéd Szemeim’, hogy nézzenek s ne lássanak jól? Lássák mi szép, s nem érezzék hevét, S forduljanak megint a rúthoz attól! Ha elfogult szemem sugára horgonyt Oly révbe vet, hová mindenki hajt: Kaczér szemekből mért kovácsolsz horgot, Tehetlen szívemet megfogni rajt’? Mért tartsa szívem maga enyhelyének Mit köz piacznak ismer önmaga? S elnézze-é szemem s nem ismerné meg: Hogy ronda folt, min fény hely’tt tapada? Szemem s szivem úgy megtévedt a jóban, Hogy jónak nézi a mi rút valóban.