Ha lelked fedd, hogy ily közel jutottam, Mondd, én saját akaratod vagyok: S megérti majd hogy igy helyem van ottan; Ezt megtagadni, kedves, nincsen ok. A vágy szerelmed kincsét majd betölti: Ám töltsd be vágygyal s hozzá vágyam’ add: Midőn a szám a nagynak mérvit ölti; A sokhoz egynek jutni még szabad. Igy számba-vétlen végy föl engemet, Hadd légyek egy a számsor rendiben! Tarts semminek, de mégis meglehet Lesz a mit megszeretsz e semmiben. Szeresd nevem’, s ha ezt tetszést arat, Ugy már szeretsz, mert nevem: akarat.