Átok a szivre mely kész, szűm’ kinozni, S barátom’ s engem oly mélyen sebez! Nem elég-é bút egy magamra hozni? Barátom is a rabság rabja lesz? Kinzó szemednek én magam’ megadtam, S im másik énem láncza még szorosb; Tőled, magamtól s tőle elhagyattam, Hármas kínom igy még háromszorosb. Zárd szivemet ércz kebled börtönébe, S tartsd meg barátomé kezesekint: Ő én szivemben, s ám én bárkiébe’: Igy én váramba nem hozhatsz be kint, S mégis tehet’d: mert ha engem bezársz, Mind az rabod lesz mit bennem találsz.