Szépem szeme nem lángol mint a nap; Sem keble, mint a hó, nem oly fehér; Piros korall, ajkánál pirosabb; Sötét haja selyemmel föl nem ér; Van rózsa fehér, patyolat s bibor, Az ő arczán ily rózsa nem virul; Hímes mezőn jobb illat árja forr Mint kedvesem fürtjérül, ajkirul; Hallgatnom őt öröm, de jól tudom, Hogy a zene sokkal fölötte szép; Angyal nem járt még vélem egy uton, S megvallom, ő ha jár, csak földre lép: S ő nékem mégis szebb, ritkább virág Mint bármihez csalfán hasonliták.