Bár magadé volnál! De magadé csak Addig lehetsz, a mig tart életed. Tudod, szivem, e véget meg mikép csald? Ruházd át másra bájos képedet. Szépséged úgy – a mit csak bérbe birsz most – Véget nem ér, örökre birhatod; Létedtül abban a halál meg nem foszt, Mert magadat túléli alakod. Ki hagyna romba dőlni ily szép házad, Melyet soká épen tarthatna gond Tél s vihar ellen, mely tombolva lázad S fagylalva zúg? Csak egy pazar bolond! Kedves szivem! neked is volt apád: Rád is fiad hadd ezt modhassa hát!