Jobb lenni rosznak mint tartani rosznak, Ha jót sem óv már vádtul érdeme, S itél ártatlan élvet is gonosznak Nem a mi érzetünk, de más szeme. Sok csalfa szinlelő miért nevessen Felpezsdülő vérem hevűletén? Hibámra még hibásabb kém ne lessen, Ki rosznak tartja a mit jónak én. Én az vagyok a ki; s hijába merték Vádolni éltem: rájok száll a vád; Egyenes én vagyok, mig ők a ferdék, S nem szabja tettem hozzájok magát, Mig átkos elvök nem valósodik: Mindenki rosz s a rosz uralkodik.