Hogy megvetél: most már megnyugszom ebben; S minden sebet, mit elsőbb okozott (Másként aczélból, érczből kéne lennem) Most meghajolva, nyugton hordozok. Oh! mert ha téged is, szeretlenségem Szintúgy sebzett: szived mit szenvedett! S eszembe sem jutott, zsarnoknak nékem, Enkínaimhoz mérnem tiedet! Vérző sziveink felfogni mért nem bírják, Hogy a valódi bú mi mélyre metsz! Siettem volna én is vigasz írját Vinnem neked, mint te nekem sietsz. Igy bűnöm díja bűnöd; és vele (Mint érted én) értem számolsz te is!