Vádolj, hogy vissza oly gyéren fizettem Jóságodat, mely oly nagy s drága volt; Hűséged’ emlegetni elfeledtem, Melyhez naponta annyi láncz csatolt; Nagy áron vett jogod’ hányszor bitorlám, Keresve mások társaságait; Akármi szélnek felvonám vitorlám’, Bár tőled a legtávolabbra vitt; Ródd fel mi bennem vétek és nyakasság, Tetézd bizonyságokkal a gyanút, Haragodat szemöldeid mutassák; De le ne sujtson ébredő boszúd Mig elmondom: mind próba volt csupán, Szilárd vagy-é s szeretsz-e igazán?