Nem-é hizelgést, ily királyi mérget Iszik veled-koronázott szivem? Vagy e varázst, mely szüntelen kisérget, Szerelmedtől tanulta el szemem? Hogy bármi szörnyből, fel se vett silányból Olyan cherub lesz mint bájos magad, Tökélyt teremt a leggyarlóbb hiányból A mit sugára egyszer megragad. Az első áll: hízelgés mérge ez, S felhajtja nagy lelkem királyilag; Szemem jól tudja hogy kedvére tesz Midőn kupát tölt ebbül ajkinak. S bár mérget ád szeme, de menti tettét Hogy maga iszsza első, mint szerettét.