Mily gyorsan elfogysz, oly gyorsan növekszik Uj sarjad, abból a mit elveszítesz; Pótolva látod ifju bájod vesztit, S elmondhatod: im élő másom itt ez! Im ez az élet, bölcseség, tenyészet! Egyéb: bolondság aggság, jéghalál. Ha minden igy tesz: eljő az enyészet, S az ember, két öltővel, sírba száll. Hadd, kihez a természet mostohább volt, S rút, durva, undok: meddőn veszszen el! Te, a kit minden más fölött megáldott, Te jóltevőn bánj dús jótétivel! Szépség pecséteül metszett ki téged, Hogy nyomd ki másod’ s sokasitsd szépséged’.