Nem vázolám-e mind mit toll leirhat? Rejt-é magában olyat még az agy? Van még mi arról újat mondni birhat Hogyan szeretlek s érdemed mi nagy? Nincs, kedves ifju; ámde – mint imám – Habár naponta egyet emleget, Bár régi nem avúl – úgy zengi szám Ma is mint legelőször szép neved’. Az örök hűség, mit fentart az ének, Idők porát, sebét nem rettegi, Nem enged a redők zord kényszerének, Sőt rabja lesz a régiség neki. Ép ott fogamzik első gondolatja Hol külszin és idő holtnak mutatja.