Sem en-aggályim sem a nagy világ Kétes jövőket sejtő jós szava, Nem győznek meg, hogy e szerelmi láng Tünő füstté lehetne valaha. A változó hold elfogytát tuléli, Jós kineveti önnön jóslatát, Megöröködnek a sors vak szeszélyi S népeket tartós olajág fog át. Szerelmem ez arany kor balzsamátol Uj létre kél; a halált neveti: Mert örök éltet ád nekem e láng toll: Hatalma csak némákon van neki. S dalomban velem élsz te, vég ne’kül. Míg sok királyi ércz szobor ledül!