Ha rég letűnt idők évkönyviben Szép hölgyek bájiról olvasgatok, S föltünnek a széppé tett ó rimen Az elhalt hölgyek s büszke lovagok, Hol minden szépség összefogva van, Kéz, láb, szemek, szemöldök, arcz, ajak: Ugy tetszik, a báj ős vonásiban A te szépséged van leirva csak. Magasztalásuk így csak jóslat ám, Sejtvén korunkat s benne tégedet; S mert jós szemekkel láthattak csupán, Nem festheték méltón szépségedet. Korunknak pedig, bámulattal telve, Van szeme látni, nincs dicsérni nyelve!