Ne mondd szerelmemet bálványozásnak, Ne nézd szerettemet bálvány gyanánt, Mert hangja mindig egy a hódolásnak Csak egynek egyről mindig egyaránt. Kedves ma is, s az holnap is, szerelmem, Csodás tökélyben állandón szilárd: Azért szilárságot kell énekelnem, Csak egyet – így a változást ne várd. Egyetlen tárgyam a szép, jó s igaz, Ezt váltogatni más meg más szavakban Elfoglal a kifáradásig az; Ily három egyesül egy bájalakban: Szép, jó s igaz külön gyakran vala, De mint ma, együtt, eddig még soha!