Nekem sohsem vénülsz meg, szép barátom! A mint először pillanték terád, Ugy tűnsz ma is föl; bár harmadszor látom, Hogy hull a fákról nyári lomb s virág. Három vidám tavasz vált sárga őszre, Három fris ápril illatos lehét Három hő junius perzselte össze: Te viruló és fris vagy mint előbb. S mégis – mint mutató az óra-táblán – Suhan a szépség észrevétlenül, Szemem csalódik s a nélkül hogy látnám Bájló szined halványul, elrepül… Halljátok hát, jövendő nemzedékek: Meghalt a báj, mielőtt születétek!