Haj, nyomorú mind mit dalom rebeg! Magáért bár kitenni volna tér, De tárgyán a silány dicséretek Megannyi folt: magában többet ér. Ne vádolj, hogy többet nem irhatok: Tükrödbe nézz, ott látod a mi vagy! A kép, mely ott ég, engem túlragyog És képzetimmel, oh, szégyenbe’ hagy! Javítni vágyva, szólj, nem voln’-e bűn Csonkítni azt mi oly hibátalan! Hisz rajtad czélja csak leirni hűn Mi rajtad báj s tökély vonása van. S százszorta szebb, mint vers festhetne le, Tükrödbe’ képed: csak tekints bele.