Mert szégyen ám! Tagadd csak hogy szeretsz mást Ki tenmagad szeretni nem tudod Ezer szív érted tud lángolni folyvást, Te senkiért – ezt nem tagadhatod – Az ádáz gyülölet mert úgy elfoglal Hogy magad ellen összeesküszöl, Tenházad’ rombolod dühös haraggal, Mit tataroznod kén’, romok közől. Jobb útra térj, s mindjárt máskép itélek! Vagy szebb gyülölve mint szeretve lenni? A milyen szép vagy: oly kegyes légy, kérlek! Ne törj magadra: a mit kérek, ennyi! Oh, kedvemért, alkosd magadnak mását, Hadd lássuk abban bájid folytatását!